Aki próbált már lakást találni Münchenben, Berlinben vagy akár egy kisebb német egyetemi városban, az tudja: a verseny hatalmas, a tempó pedig ijesztő. Egy jó hirdetésre percek alatt tucatnyi jelentkezés érkezik.Talán mondanom sem kell, hogy sokszor előnyben részesítik a német anyanyelvű bérlőt. Ilyen nyomás alatt könnyű elkövetni azt a hibát, hogy a leendő bérlő mindent aláír, csak hogy végre tető legyen a feje felett. Főleg, hogy sok munkahelyen már bejelentett lakcímet kérnek a munkakezdéshez…
Jogászként és szakfordítóként gyakran látom a kétségbeesést, amikor az ügyfelek már beköltöztek, és csak akkor szembesülnek a szerződés valódi tartalmával.
A három leggyakoribb hiba, amiért a magyar bérlők sokszor ráfizetnek:
1. A „kódolt” hirdetések félreértése Sokan nem tudják, hogy a német hirdetések tele vannak sorsdöntő rövidítésekkel. Ha például elsiklik az EBK hiánya felett, beköltözéskor egy üres konyha fogadja, ahol még mosogató sincs és csövek lógnak ki a falból. Vagy ott az Abschlag, ami miatt akár több ezer eurót is követelhetnek a bútorokért – még a kaución felül is!
2. A „rezsi-csapda” (Nebenkosten) Németországban a lakbér nem csak egy szám. A Kaltmiete (hideg lakbér) és a Warmmiete (meleg lakbér) közötti különbség sokszor becsapós. Ha a rezsi-előleget (Vorauszahlung) túl alacsonyra szabják, az év végén egy „sárga borítékban” érkezhet egy több száz eurós ráfizetési igény.
3. Aztán ott az aláírt felmondási tilalom Sokan aláírják a Kündigungsausschluss záradékot, ami azt jelenti, hogy akár 2-4 évig nem mondhatnak fel. Ha közben kapsz egy jobb állást egy másik városban, akkor is fizetned kell a régi lakást, hacsak nem találsz magad helyett bérlőt – ami nem mindig egyszerű.